A mai interjúnkat Hatvani Józseffel, a SZVSE 28 éves támadójával készítettük, aki a 2017-2018-as Csongrád megyei I. osztályú bajnokság gólkirálya is egyben. A végtelen közvetlen és szimpatikus fiatalember – aki egyébként háromgyermekes apuka is – a magánéletben beteghordóként dolgozik a hódmezővásárhelyi kórházban, ami ugyancsak igazán tiszteletre méltó, hiszen munkájával is embertársainak segít. Mindaz, amit az éppen most befejeződött bajnokságban és egyéb tornákon játékával véghez vitt, igazán egyedülálló…

Mindenek előtt meg szeretném köszönni neked, hogy így az esti órákban időt szakítottál arra, hogy ez az interjú elkészülhessen, valamint természetesen gratulálni is szeretnék neked az idény során nyújtott teljesítményedhez.
Köszönöm szépet a gratulációt és természetesen örömmel válaszolok a kérdésekre is.
Mielőtt a jelenről beszélnénk bővebben, mesélnél kicsit a múltról, a labdarúgó karriered elejéről?
Persze. Én ugye 1990-ben születtem Makón. Gyerekkoromtól fociztam, első éveimet a Kiszombornál töltöttem, majd következett az Ásotthalom, a Hódmezővásárhely, aztán két és fél szezont töltöttem Algyőn. 2017 júliusában kerültem a SZVSE-hez, vagyis ez az első szezonom a nagymúltú szegedi egyesületnél.
Milyen közösséget találtál itt nálunk? Könnyen sikerült beilleszkedned a csapatba?
Egy nagyon jó társaságba csöppentem, amikor ide jöttem és úgyérzem, hogy a bajnokság második felében igazi összetartó közösséggé is formálódtunk. Már a téli igazolások előtt is nagyon erős csapatunk volt megye I-es szinten, de a tavaszra még komolyabb erőket tudtunk felvonultatni.
Ismerve saját csapatunk képességeit és az ideji bajnokság mezőnyét képező csapatok játékerejét, te hová sorolnád a SZVSE csapatát, egyáltalán reálisnak tartod-e a pontvadászat végén elért 5. helyet?
Azt hiszem nem nevezhető nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy játéktudás és képességek alapján ez a gárda kiemelkedett a bajnoki mezőnyből. Ebből azonban az is következik, hogy ez az 5. helyezés egyérteműen csalódásként könyvelhető el. Nagyon sokszor nem volt szerencsénk és sok ponot veszítettünk el az utolsó percekben, ami nyílván még dühítőbb számunkra. Ez a gárda ebben az idényben egyértelműen azok közé a csapatok közé tartozott, akiknek reálisan nézve nagy esélyük volt a feljutásra, de sajnos aztán másként alakult. A foci sokszor igazságtalan, és sokminden kell a sikerhez is.
Azért a te teljesítményedet nem lehet csalódásként megérni, akárhogyan is nézzük: a bajnokságban 38 gólt rúgtál és ezzel gólkirály lettél, az egész szezonbeli szereplésed során pedig 40 mérkőzésen 50 találatig jutottál? Volt már ilyen sikered korábban? Egyáltalán mindig ezen a poszton játszottál?
Ilyen sikeres szezonom még sosem volt. Ez a harmadik szezonom, amikor a jelenlegi poszton játszok, azelőtt főként szélsőként játszattak. Két évvel ezelőtt az Algyőnél 29 gólig, egy éve pedig 24 gólig jutottam, bár múlt évben a sérülések is akadályoztak az eredményességben. A mostani szezon számomra egyedülállóan sikeres volt, de persze ebben nem csak az én munkám van benne.
A csapatból tudnál olyan neveket mondani, akik nagy hatással voltak rád, esetleg felnézel rájuk?
Ha neveked kell mondani, akkor kettőt mindenképpen megemlítenék: az egyik Péter Sanyi lenne, akinek hozzállása a focihoz mindenképpen tiszteletre méltó. A másik név Kelemen Balázsé lenne (egyértműen), akitől az egész idény során a legtöbb emberi segítséget, támogatást és bíztatást kaptam… ezért őt mindenképpen nagy köszönet illeti.
Említetted az előbb, hogy a bajnoki végeredmény eléggé csalódás volt számodra és a csapat számára is. Ennek tudatában a megyei kupa döntője számotokra még nap jelentőséggel bírt, gondolom?
Természetesen. Én alapban maximalista vagyok és így csak az volt számomra elképzelhető, hogy ha már bejutottunk a döntőbe, akkor sikerül megnyerni a kupát is.
Hát, nemcsak hogy sikerült, de egy nagyon nagyarányú győzelemmel sikerült elhódítani a kupát. Jól éreztem, hogy volt egyfajta örömfoci jellege is az egész mérkőzésnek?
Igen, ez megvolt a mérkőzésben. Természetesen ehhez kellett az is, hogy nem sokkal több, mint tíz perc után már 3 góllal vezettünk. Innentől már sokkal könnyebb volt felszabadultan játszani. Nagyon fontos volt mindannyiunk számára, hogy nyerjünk.
Eljutottunk napjainkhoz. Lehet tudni, hogyan tovább? A SZVSE-ben szeretnéd folytatni továbbra is a labdarúgást?
Jelenleg még erre a kérdésre egyértelműen nem tudok válaszolni. Meglehetősen sok megkeresést kaptam más klubok részéről is, de mivel jól érzem magam a SZVSE-nél, vannak rengeteg érv a maradás mellett is.
Rövid távon milyen céljaid vannak a karrieredet illetően? Van egyáltalán egy kitűzött cél?
Annyit mindenképpen tudok, hogy rövid időn belül mindenképpen szeretnék magasabb osztályban játszani.
A saját játéktudásodat mérlegelve, melyik bajnokság lenne az, amelyben úgy érzed, hogy mindenképpen meg tudnád állni a helyedet?
Úgy érzem, hogy NB III-as szintű játékosnak mindenképpen nevezhetem magam. Azt hogy még feljebb milyen teljesítményre lennék képes, ez nyílván sokmindentől függ.
Bár még mindig nagyon fiatal vagy, de egyszer majd eljön az az idő is, amikor a karriered végére érsz. Vannak olyan elképzeléseid, hogy egyszer majd edzői szeretnél lenni?
Nem mondom, hogy nem futott még át soha az agyamon ez a gondolat, de komolyabban ezzel az ötlettel még nem foglalkoztam.
Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen remélhetőleg még sok sikeres játékos év áll előtted. Mi reméljük, hogy még sok-sok gólt rúgsz a jövőben is a SZVSE színeiben. Az eddig elért sikerekhez csak gratulálni tudok, a jövőt illetően pedig sok sikert kívánok neked.
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat.
Én pedig a honlapunkat és Facebook-oldalunkat követő SZVSE-szimpatizánsok nevében is köszönöm, ilyen őszintén válaszoltál kérdéseinkre.
Szívesen.

Riportok | Készítette: Friesz Zsolt | Publikálva: 2018.06.07. 19:35